Ónodi Miklós / cirlus.hu _ Természetfotók - Nature Photography _ Blog

Roski-vízesés (Krka NP), Horvátország

2011-08-23T10:01:00.005+02:00

A Krka Nemzeti Park felső részén, a Visovac-tó másik végénél található a Roski-vízesés (az alsó végénél a Skradini-vízesések vannak). Kétszer jártunk itt is, egyszer egy kellemes hajóúttal, egyszer meg autóval körbekerülve a fél világot, leereszkedve egy sziklafalba kapart halálos szerpentinen, ahol nem tudom hogy fér el két nagyobbacska autó, mert szerencsére nem jött szembe egy sem. Nem is beszélve az út mentén szerénykedő aknaveszélyre figyelmeztető táblákról. De ezt is látni kell!

Rastoke (Slunj), Horvátország

2011-08-22T13:28:00.004+02:00

Van egy városka Plitvicze-től északra úgy 30 kilométerre az 1-es út mellett, Slunj. Ennek a városnak van egy Rastoke nevű "óvárosa", a Korana és Slunjcica folyók találkozásánál, ódon házakkal, vízimalmokkal, vízesésekkel. Sajnos annak ellenére, hogy ezt az utat bő két hét leforgása alatt kétszer is bejártam oda-vissza, csak egyetlen szűkre szabott alkalom adódott a fényképészkedésre (egyszer esett, egyszer sötét volt már, egyszer meg igencsak igyekeznünk kellett), pedig ez a hely is sokkal többet érdemelne.

Krka Nemzeti Park, Horvátország

2011-08-21T14:54:00.008+02:00

Ahogy megígértem, ha elkészülnek megmutatom a nyaraláson készült képeket. Ime!
[Na ez erős csúsztatás, mert ezt most, december harmadikán írom, csak a kronológia kedvéért visszadátumoztam a bejegyzést. :)]

A horvátországi út egyetlen tervezett fotós célpontja a Krka Nemzeti Park vízesései voltak. A park Sibenik-től bő 20 km-re található, a skradini nagy vízesések a Krka folyó által vájt mély szurdokvölgy alján találhatók. A környezet festői, de napközben a fényképezés reménytelen, a tengernyi turista miatt. Állandóan átesnek az állvány lábán, belesétálnak a kompozícióba, mászkálnak a pallókon, belengetve azokat és más hasonló botorságokat művelnek, nem beszélve a nyári verőfényről, ami szintén nem segíti a ténykedést. Nincs mit tenni, miután délelőtt megnéztük az összes kiállítást, a helyet alaposan körbejártuk és kitaláltuk mit hogyan szeretnénk lefotózni, belevetjük magunkat a hűs habokba, mert a vízesések alatt fürdeni is lehet. De belefért még egy hajókirándulás a park felső részén, érintve a Visovac kolostorszigetet és a felső Roski-vízeséseket. A park hatkor zár, a tömeg addigra erősen oszlásnak indul, röviddel később a meredek sziklafalak jótékony árnyékukkal fedik be a zuhatagokat. Itt van már a Kánaán, kezdődhet a hosszú-expozíciós tobzódás! Az utolsó busz nyolckor indul fel a bejárathoz, ez a két óra persze nem elég semmire sem, így marad a gyaloglás, a hőségben egész nap cipelt fullra töltött hátizsákkal. Legalább a kaja és az innivaló nagyja már nincs benne. A parkoló, ahol a kocsit hagytuk a lozovaci bejáratnál, fent van a fennsíkon a kanyon felett, úgy kétszáz méterrel feljebb! De még így is megér a hely minden fáradtságot, ajánlom mindenkinek! Akkor a képek:

Előzetes

2011-08-08T13:32:00.007+02:00

Kis ízelítő a nyaralás képeiből. Amint időm engedi, feldolgozom a többit is.

Zivatar születőben

2011-07-22T21:34:00.000+02:00

Vörös Hold kelt fel

2011-07-16T23:50:00.000+02:00

Az elmúlt két napon és ma megint vöröslő arccal kelt fel égi kísérőnk. Sajnos megint csak az utolsó alkalmat tudtam kihasználni a fényképezéshez, pedig az elképzelt, tájjal egybe komponált vörös Holdat az első napon kéne elkapni.

Gólyaszámlálás 2011

2011-07-09T23:01:00.003+02:00

Az idei gólyaszámlálás szívet melengető eredménnyel zárult, a tavalyi hússzal szemben idén száztíz fióka nőtt fel az általam ellenőrzött harmincöt település harminckilenc fészkében! A körzetem három ötös, tizenkét négyes, tizenegy hármas, hat kettes és két egyes fészekaljjal büszkélkedhet.

A harkányi református templom tornya pedig a madárbarát felújítás iskolapéldájával dicsekedhet. Bontáskor a régi fészket eltávolították, de a helyére egyből felkerült egy a szerkezetbe épített fészektartó, amit a madarak annak rendje szerint el is foglaltak.

Sallangvirág és parlagi pityer

2011-06-29T18:20:00.004+02:00

Délelőtt bíbor sallangvirág látogatóba mentem a Villányi-hegységbe. Mivel éjszaka dolgoztam, nem tudtam elég korán indulni a jobb fény kedvéért sem, de az idő kegyes volt, bőven teremtek a gomolyfelhők.

Amíg az orchideákkal bíbelődtem, többször hallottam a közelből parlagi pityer hangját, de csak a virágozás végeztével indultam utána, gondolván ugyan hova a bánatba sietne. Pedig eddig igen sajátságos helyzete volt nálam a fajnak. Hosszú madarászévek teltek el parlagi pityer nélkül, míg végre az egyik madarászfutamon találkoztam egyel, messziről és gyalázatos ellenfényben, de az volt és még saját találás is. De itthon Baranyában még mindig parlagi pityer mentes voltam, a mai napig! Na de most már ez az átok is elmúlt, nem elég, hogy láthattam őket, egy öreg és egy fiatal példányt tollról-tollra, de az ifjabbik még a bizalmával is megtisztelt, hagyta magát fényképezni.

Gyapjas gyűszűvirág

2011-06-26T22:52:00.000+02:00

Sumony, június

2011-06-17T22:04:00.004+02:00

A mai népszámlálás is nagyon különleges esemény nélkül zajlott, bár a 16 fiatal nyári lúd és a fiókás üstökösréce családok látványa azért kellemes színfolt volt (utóbbiak az alábbi képen, kizárólag dokumentációs igénnyel).

Ahogyan a két jelenlévő réti sas vadászata is, amint a fiatal madár három sikertelen kísérlete után a már majdnem felnőtt, éppen kormosfarkú példány bemutatta, hogyan kell elsőre kikapni az ebédet a tóból. A barna kányák is "tömegesen" tették tiszteletüket, négyen is jártak a környéken, míg ott voltam. Egyikük annyira nem is volt nagyon messze, hogy még a fényképezőgépet is ráemeltem, de minek is? Kizárólag dokumentációs igénnyel! :)

Ritka alkalom is adódott azért, nem sűrűn látni guvat fiókát így tisztán, takarás nélkül. Veszettül sietett a kicsike, nyilván elszakadhatott a családtól.

Annyira igyekezett, hogy siettében a moszatoktól síkos, betonozott gátoldalban akkorát tanyázott, hogy a lába is égnek állt! A zár természetesen éppen akkor, a legjobbkor kattant.

Aztán kifelé indulva leképeztem még ezt a bütykös hattyút, mert olyan igézően szemrehányó volt a tekintete, ahogy a háta felett visszanézett rám, mert megzavartam éppen megkezdett sziesztáját.

Elfogyott a Hold

2011-06-16T00:53:00.005+02:00

A teljes fogyatkozás vége előtt és után. (2011. 06. 15. 23:02 és 23:07)

Hullámok és a széllovas

2011-06-06T22:49:00.007+02:00

Na a címben jelzettekhez sok köze azért nincs a tárgynak, mert a hullámok a táj hullámai, Szalánta közelében az 58-as út mentén. Emellett is elmentem ki tudja hányszor, mindig elhatározva, hogy legközelebb megállok. Na most sikerült.

A széllovas pedig az egerészölyv, amelyik a szélben állva szitálgatott a magasban.

Míg valami érdekeset meg nem látott alant, de akkor aztán mint a villám indult meg lefelé.

Zivatar után

2011-06-03T18:12:00.003+02:00

Esőerdő hangulat az eső áztatta Mecsek oldalból.

Tarka nőszirom

2011-05-30T22:54:00.002+02:00

Nőszirom fotózás után találtam rá erre a bimbós vitézvirágra és miközben a beállításokkal vacakoltam, megjelent ez a kis bogár, céltudatosan felkaptatott a csúcsra, körülnézett, majd elrepült. Közben azért néhányszor kattant a zár!

Vitéz piramisok

2011-05-27T12:40:00.006+02:00

Vitézvirág mint Anacamptis pyramidalis, angolul Pyramid orchid.
Persze most is jól elvoltam a fényekkel! Előbb spotlight és árnyék, aztán erős délelőtti nap, a végén megtoldva egy derítő villanással.

Madársisak és madárfészek

2011-05-26T13:21:00.007+02:00

Mára ezek a "madarak" jutottak, fehér madársisak és a madárfészek kosbor. Persze nem maradt el a játék sem az erdei fényekkel.

Még egy kis szarvasbangó

2011-05-25T13:20:00.003+02:00

Kellemes idő volt szép fényekkel, bár lehetett volna kevésbé szeles, de így is jó volt.

Kilátás a teraszról

2011-05-23T17:55:00.005+02:00

Arra lent kicsit esik!

Szarvasbangók, meg a gérbics

2011-05-18T20:37:00.003+02:00

A mecseki szarvasbangók már teljes virágpompában díszlenek.

A mecseki gérbicsek viszont még csak a bimbós állapotig jutottak.

Sumony, május

2011-05-17T22:45:00.006+02:00

A hivatalos program, a vízimadarak megszámlálása közben néhány dankasirály és küszvágó csér szórakoztatott igen aktív közelségével. Így többen is képre kerültek valamilyen formában.

Később egy fiatal réti sas pont felettem húzott át a tavak felé igyekezve.

Végül egy lelkesen éneklő nádirigóval kerülgettük egymást, a valamivel jobb megvilágítás és rálátás kedvéért.

Az átrepülő vörös gém pedig csak mellékesen jött lencsevégre közben.

Bánáti bazsarózsa

2011-05-10T22:39:00.004+02:00

Délelőtt eltöltöttem egy kis időt egy bánáti bazsarózsás erdőben, a lombokon áttűnő, vándorló fényfoltokkal játszadozva.

Szarvasbangó

2011-05-09T13:43:00.007+02:00

Reggeli mecseki sétám alkalmával négy tövet találtam, ezeken összesen ez az egy kinyílt virág van, azt is megrágta valami féreg, fene az ízlését.

Mellesleg került képbe ez a majdnem fehér majomkosbor.

Kosborok...

2011-05-03T22:51:00.012+02:00

A Villányi-hegység egy eldugott gyepén (kb. két hektáron) jelenleg öt orchidea faj virágzik. Az jó, nem? Legalábbis nekem nagyon tetszik!
Pókbangóból még van mutatóban néhány (idő híján velük ma nem foglalkoztam, de ott az előző bejegyzés) és bíboros kosborból is van még pár virágzó tő az árnyasabb helyeken.

A majomkosborból jócskán van még frissen nyílott, bár egy részük már erősen hervadozik.

A névadó "majmocskák" közelebbről:

A tarka kosbor most van a virágzás csúcsán.

A gérbics bimbói duzzadnak, a napokban kinyílnak azok is.

Pókbangó

2011-04-20T15:00:00.005+02:00

Errefelé már erősen virágzásban vannak a legkorábbi bangók!

Sumony, április

2011-04-18T22:32:00.004+02:00

Volt minden, mint a búcsúban, holló zaklatta öreg békászó sas, mindhárom szerkőfaj, sajnos mind túl messze a fényképezéshez, barna kánya kettő is (csak egyikük jött elég közel),

kergetőző üstökösréce párok (Hova sietsz drágám, úgyis utolérlek! :)),

átrepülő gulipán csapatocska, ami errefelé nem gyakori látvány. Csak hogy az érdekesebbeket említsem.

Akadt egy a szokásosnál óvatlanabb dolmányos varjú, amelyik pont likra jött.

Az egyetlen kis kócsag pedig egész idő alatt egy helyben lustálkodott a fa tetején.

Véletlen találkozás

2011-04-16T14:17:00.004+02:00

Délelőtt Komlón jártunk, Csenge lányom egy néptáncversenyen szerepelt. Mikor a színházból kijöttünk (szerencsére vállamon lógott a gép a bigmával és a vakuval összeszerelve), az autó mellett a parkolóban egy nagyon bátor és bizalmas házi rozsdafarkú hímmel futottunk össze. Türelmesen hagyta, hogy kerülgessem a megfelelő látószög és háttér kedvéért, a vaku villogásától sem zavartatta magát. Íme az eredmény:

Hegyi csillagvirág, vagy mégsem

2011-04-10T21:03:00.005+02:00

Helyesbítés:
Blogbejegyzésem megjelenése után jutott tudomásomra, hogy a botanikai szakítész szerint ezek mégsem hegyi, hanem ligeti csillagvirágok, bármennyire is szerettük volna az előzőt elfogadni. Kár!

Kockás liliom, sápadt kosbor

2011-04-04T22:18:00.003+02:00

Kora délután a kockás liliomoknál tettem látogatást, ahol az erdő alját borító virágok között már jócskán találtam elnyílott példányokat, de a többség teljes pompájában díszeleg még.

Ahogy ígértem, íme az első tő kinyílt sápadt kosbor, de még csak az egyetlen, mert a többi még csak éppen hogy a leveleit bontotta ki, vagy bimbós.

Őkirályi felsége ébredezik!

2011-03-29T14:45:00.007+02:00

Orchideaimádók ébresztő a téli álomból, lencséket fényesíteni, akkukat tölteni, kezdődik a mulatság! Mind közül az első, a legkorábban kelő, a sápadt kosbor már bimbóit hizlalja a mecseki erdők mélyén. Számolhatjuk a napokat!

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tucatnyi tőből ez volt a legfejlettebb. Remélem hamarosan a kinyílt virág képeivel szolgálhatok.

Aki nem vette észre a keresztespókot a levél fonákján, az nem nézte meg nagyban a képet! :)

Csillagvirág, kökörcsinek

2011-03-23T22:39:00.006+01:00

A ligeti (Duna-völgyi, kinek hogy tetszik) csillagvirágok után jártam ma és ritka pillanat szemtanúja lehettem, miközben éppen egy beállítással kínlódtam, az avaron henteregve. Egy bimbó a szemem láttára pattant fel és nyílt ki teljes pompájába, körülbelül egy perc alatt. Természetesen nem erre a részletre kívántam koncentrálni eredetileg, így mire átálltam volna rá, már késő is volt. A nyílás fázisairól készült elbaltázott képekkel pedig nem óhajtok dicsekedni.

Ezután az egyik kedvenc kökörcsines helyemre rohantam, de bármennyire igyekeztem, itt a leánykökörcsinek már elmentek. Semmi gond, volt helyettük fekete kökörcsin rogyásig. Meg jó kis szél, hogy ne legyen annyira egyszerű!

Hold, felhők nélkül

2011-03-21T22:24:00.003+01:00

Két napja volt holdtölte, a létező legnagyobb méretű teliholddal, mivel a Hold pont akkor volt Földközelben. Persze felhős volt az ég, de teljesen és vastagon.
"Nem baj, holnap is szép lesz még!" De a felhők nem tágítottak.
Végre ma égi kísérőnk felhőtlen égen kelt fel, láthatóan a dühtől vöröslő arccal. :)

Sumony, március és a kötelező kakasmandikók

2011-03-15T21:22:00.006+01:00

A sumonyi bejárás legnagyobb eseménye a nádasok örökké rejtőzködő kora tavaszi énekesének, a fülemülesitkének megörökítése volt. Több mint fél órát töltöttünk egymás kerülgetésével, miközben folyamatosan hallatta jellegzetes énekét, míg sikerült összehozni néhány gyenge dokumentumnak való képet. :)

Madarászat után elmentem az ilyenkor kötelező zarándoklatra a kakasmandikókhoz.

Alkonyi fényjáték

2011-03-13T23:16:00.001+01:00

Naplemente után, a petesmalmi tavaknál.

Tavaszodik

2011-03-10T23:23:00.000+01:00

Mégiscsak itt a tavasz, legalábbis az illír sáfrányok szerint biztosan.

A tél kitart

2011-03-04T21:00:00.004+01:00

És nem csökken a forgalom az etetőmön sem. A cinegék folyamatos jelenléte mellett továbbra is rendszeresen megjelennek a pintycsapatok, változatosságot hozva a nappaliból élvezhető látványba.

Mozgalmas nap az etetőn

2011-02-22T22:38:00.003+01:00

Az otthoni etetőn a fagyos időnek köszönhetően újból megélénkült a mozgás. A fényképezőgépet a nappali ablakába állítottam (4 méter az etetőtől) és jártomban-keltemben, ha jobb mozgást láttam, odaléptem néhány kép erejéig. Az etetőt látogató sereglet zömét a kék és széncinegék adják, ők folyamatosan jelen vannak.

A környéken bandázó cirka 200 fenyőrigó persze nem jár az etetőre, de olykor néhányan beugranak egy-egy falatra az etető melletti vadrózsára.

Úgy óránként jelenik meg egy vegyes pintycsapat, meggyvágók, fenyőpintyek, zöldikék zömmel és lecsapnak a kosztra.

És hát ahol ennyi jómadár jön össze, ott előfordul néha egy kis torzsalkodás is.

Az utolsó képen pedig bemutatnám, hogyan fest ez a nappaliból nézve nagylátószöggel és nem 500 mm-en.

Kikericsek, baglyok, új generáció...

2011-02-05T23:36:00.007+01:00

Csenge lányommal a langyos délutáni napsütésben kirándultunk a Szársomlyóra magyar kikericset fényképezni. Nem először fordult elő, hogy kifejezte határozott szándékát, hogy ő is szeretne fotózni, így kézbe kapta a régi Canon A95-öt, hadd próbálkozzon.

Az új generáció elmélyülten alkot.

Az elmélyülés eredménye (na jó, az utómunkát én végeztem).

Nekem pedig ez lett belőle.

A kikericsek után elmentünk Harkányba, ahonnan egy ismerősöm jól megközelíthető és fotózható, erdei fülesbagoly nappali gyülekezőhelyet jelzett nemrég. A nap már erősen lemenni készült mire odaértünk, sőt mire az egyik bagoly hajlandó volt tisztán, takarás nélkül kiülni, addigra le is ment. Így az alábbi egész alakos kép 5 másodperces expozícióval készült ISO800-on. Hát nem elsőre sikerült! :)

Az utolsó tekercs

2011-02-04T22:20:00.002+01:00

Ma reggel betértem Gábor barátom laboratóriumába, mert nemrég jelentős feladatot bíztam rá. Elő kellett hívnia az utolsó tekercs diámat! A dolog pikantériája az, hogy azt a tekercset 2004 nyarán exponáltam el, mikor a Vénusz áthaladt a Nap előtt. Azóta dekkolt a gépben, aztán egy ideje, mikor eszembe jutott létezése, egy dobozba zárva várta a végítéletet, lesz belőle akármi, vagy mégsem? Túl sokat nem vártam tőle, de Gábor halovány mosolya előre sejtette a szörnyű végeredményt. Az amúgy csodás színekkel kápráztató Kodak dia egy halványszürkés-ciános-kékes-nemistudommilyen árnyalatokban tobzódó, elhalványult, kifoltosodott szörnyedménnyé lett! Az idő vasfoga! Azért elteszem, mégis ez az utolsó. Bár ki tudja?

Helybe jött hajnalmadár!

2011-01-29T22:37:00.005+01:00

A mostani téli szezonban nagyon kevés időt töltöttem madarászattal és fotózással, a hajnalmadaras bányát is csak egyszer látogattam meg. Ezt úgy látszik a hajnalmadár tűrhetetlennek találta.
Délutáni szórakozás gyanánt a sógoromat vittem be a munkahelyemre (pécsi I. sz. klinikai tömb, ismertebb nevén 400-ágyas klinika), hogy egy mellkasröntgent készítsünk és nézzünk némi laborértéket, mert csak nem akarja abbahagyni a köhögést. Az ügymenet gyorsítása végett felvittem a vérmintát a laborba, a klinika hetedik emeletére (igazából kilencedik szint). Miután átadtam, kiléptem a teraszra, mondván "de szépen süt a késő délutáni nap!". Mit látok a szomszédos épületszárny nyugati falán 15-20 méterre , a langyos napsütésben sütkérezni? Egy hajnalmadarat! Távcső, fényképezőgép a kocsiban, kilenc emelettel lejjebb! Éppen hogy jól megnézhettem, mikor felreppenve eltűnt az épület teteje felett. Na itt eddig még sosem kerestem, pedig légvonalban 600 méteren belül van a Magasház és a Pius templom, ahonnan már vannak adatok, de innen még nem volt. Most már van! :)

Búbos - fenyves cinegeles

2011-01-13T23:02:00.006+01:00

Völgyi Sanyi barátom még októberben felfedezett egy vegyes, telelő cinegecsapatot a Mecsek egy fenyvesfoltjában. Nem volt rest beetetni őket és lest építeni fényképezésükhöz. Buzgalmának legfőbb oka a csapat különleges és errefelé igen ritka tagjai, a búbos cinegék voltak. Most végre, többszöri unszolás után elrángatott magával (nem mintha bármi ellenérzésem lett volna), hogy én is lefotózhassam a madarait . Nagy élmény volt a vegyes csapat fergeteges nyüzsgését figyelni az etetőn (búbos, fenyves, barát, szén, kék cinege és a be-betérő vörösbegy)! Mondjuk fotózni nem volt annyira egyszerű a villámként cikázó tollgombócokat, borult, ködös időben, 1/20 -1/50 másodperces záridővel. De azért sikerült!

Köszönet a kitartó cinegepásztornak! :)

Nagy-mély-völgy és Meleg-mány, azaz vízesések megint

2011-01-08T23:07:00.000+01:00

A hirtelen jött felmelegedés hatására a befagyott vizek életre keltek, a gyalogutak pedig sártengerré váltak, de így is megérte a késő délutáni kirándulás. A Lapisról Árpádtetőre vezető úton leparkolva, Nagy-mély-völgyön ereszkedtünk le, majd onnan a Meleg-mányi-völgyön tértünk vissza a kocsihoz. Mire leértünk, a koszos vaddisznókonda csak jelenthetett nekünk, olyan sárosak voltunk. De az olvadékvizektől felduzzadt patakok kárpótoltak a kis kellemetlenségért.

Sajnos mivel elég későn indultunk, igyekezni kellett, hogy mindent láthassunk, így a fényképezésre csak kutyafuttában volt alkalom, állványt sem állítottam, hogy ne kelljen pakolászni, csak a stabilizátort teszteltem erősen. Így is, mire a meleg-mányi nagy mésztufavízeséshez értünk, szinte teljesen sötét volt, ami látszik is a kép minőségén.

Mecseki vízesések - télen 2.

2011-01-07T23:06:00.002+01:00

Kis adalék a múltkor bejárt szurdokvölgy akkor kimaradt oldalágából.

Napfogyatkozás

2011-01-04T15:28:00.004+01:00

A mai napfogyatkozásból nekem igen kevés jutott, ezer okból. Éjszakai ügyelet után lelépve a Misina felé vettem az irányt, gondolván az biztosan kilóg a várost borító ködszutyokból. Így is volt, csakhogy mire felértem, a felhők ügyesen eltakarták a napot. Az utolsó kilométeren kibújva a köd fölé, már láttam az elfogyó napkorongot, de sajnos én bolond nem álltam meg azonnal, hanem "majd a jobb helyről...". Így jártam!
A Misináról szemléltem, hogy a Tubesen még süt a nap (a másik választható helyszín volt), aztán néhány vállalkozó szellemű sorstárssal elkezdtünk versenyt futni a borulással. A felhők nyertek.
Hosszas fagyban toporgás után (hátha előbújik) a fogyatkozás vége előtt három perccel végre kilesett a Nap egy lyukon a felhők közül (balról alig láthatóan csorba még).

Bár várakozás közben kellemes társaságom volt (az őzek), azért nem volt túl szívmelengető a -8 fok.

Aztán ahogy jött, a Nap el is tűnt a felhők között.

Mecseki vízesések - télen

2011-01-03T21:18:00.003+01:00

Fagyott vízesések fotózásához ideális idő van, csak legyen aki kibírja. Na mindegy, felkerestem a júniusban fényképezett szurdokvölgyet, hogy készüljön néhány téli kép is.

BirdPhotography.Hu

2011-01-01T00:00:00.008+01:00

Látogass el megújult oldalunkra!

Pirítógyökér

2010-12-11T20:58:00.001+01:00

Rövid témakereső erdei séta során találtam ezt a fára tekeredő pirítógyökér indát.

Szezonnyitó

2010-12-08T21:43:00.005+01:00

Végre sikerült eljutnom a Szársomlyóra, hogy hajnalmadarásszak egyet és megnézzem, az elmúlt néhány napos hideg megtette-e pezsdítő hatását a magyar kikericsekre.
A hajnalmadár rövid keresgélés után természetesen a szokott helyen előkerült, miközben egy készséges őszapó csapat szórakoztatott zajos közelségével.

A kikericsek már bontogatják virágaikat, ugyan nem nagy számban, de már van néhány szép modell mindkét színváltozatból.

"Lángoló" felhők

2010-11-14T20:54:00.005+01:00

Mikor a nap lebukott a Jakab-hegy mögött és a felhők elkezdtek színesedni, kaptam magam és átrobogtam a szomszéd dűlőbe, ahonnan tisztább kilátás nyílik nyugat felé.

Rövidesen a felhők "lángolni" kezdtek, vöröses lángnyelvekkel borítva a nyugati égboltot.

Véletlen néztem fel a hátam mögé és vettem észre, hogy a már felkelt Hold körül a felhők bíborba öltöztek, a naplemente rájuk vetődő fényében. Szerencsém volt, mert ez a fényjelenség csak néhány percig tartott, aztán a felhők gyorsan elszürkültek.

Sumony, november

2010-11-14T15:17:00.003+01:00

A nem túl nagy létszámú madársereglet kellemes faji változatosságot hozott. A lecsapolt II. tó iszapján népes bíbic csapat és a hozzájuk csapódó nagy pólingok, havasi partfutók és egy ezüstlile szedegetett, néhányszáz réce, danka- és sárgalábú sirály társaságában. Miközben a ragadozók folyamatosan zavarászták őket. Sajnos a nyolc rétisasból csak négyet sikerült egy képre összehozni, és a vándorsólyom is túl messze volt a fotózáshoz.

Pedig a nevezettek mindent megtettek, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás körülöttük.

Már hazafelé indulva találkoztam ezzel az együttműködő egerészölyvvel, aki viszonylag jól tűrte autós közelítési kísérletemet, bár arra már nem volt hajlandó, hogy jó felé nézzen.

Alkonyi fényjáték

2010-11-02T22:03:00.005+01:00

Erre az égi fényjátékra értem haza.

Csodabogyó

2010-10-25T21:48:00.003+02:00

Teljesen más céllal indultam neki a Mecseknek, mégis egy csoport érett bogyóival pompázó lónyelvű csodabogyó mellett akadtam el.

Kilátás a teraszról

2010-10-21T21:42:00.002+02:00

Tűzlepke

2010-09-23T22:55:00.000+02:00

Sumonyban került elém ez a megkésett, de így kopottasan is pompás nagy tűzlepke.

Káli-medence

2010-09-20T22:36:00.005+02:00

Kellemes szeptemberi hosszú hétvégét töltöttünk Ábrahámhegyen, a Nádirigó Környezet- és Természetvédelmi Egyesület jóvoltából. Nem annyira kellemes időjárási viszonyok között, de azért volt éppen annyi jó idő, amennyi kellett. Érdeklődésünk középpontjában a Káli-medence falvai álltak, ezeket látogattuk végig három nap alatt. Alább mellékeltem egy kis ízelítőt, csak úgy, kommentár nélkül.

A magyar madarászoknak tizedik hortobágyi futása

2010-09-05T23:21:00.006+02:00

Elkövetkezett a jubileumi, X. Magyar Madarászfutam! Sajnos ebből a hortobágyi szériából ez az utolsó, jövőre máshol, talán kissé más szellemben rendezik a következőt. Na sebaj, majd meglátjuk mi lesz belőle!
Csütörtök este nyolckor indultam, ehhez mérten meglehetősen későn értem célba, de ennek ellenére hangos és lelkes társaság fogadott szokás szerint, de ezt nem részletezném tovább. :)
Pénteken a kötelező programot teljesítettem sok kedves ismerős társaságában, az angyalházai havasi lile fotózást, szerencsére a tavalyinál azért jobb eredménnyel.

Szombaton a Futam indulásakor volt szerencsénk találkozni a rendezvény egyik sztárjával, a darázsölyvvel, aki oly sok lelkes madárfotósnak, madarásznak szerzett örömet végtelen béketűrésével.

A futam maga, számomra nem hozott semmi újat, csak simán jól éreztem magam. A fejvadászatban sem törtük össze magunkat, csapatunk (Barkóczi Csaba, Domoki Ferenc és jómagam) csak úgy öregesen a kilencedik helyre kvalifikálta magát.
Kíváncsian várom a folytatást, mi sül ki ezekből a megújítós, új szellemes változtatásokból?

Magány, gém, orchideák...

2010-07-21T23:03:00.005+02:00

Reggel Sumony határában akadtam erre a kukoricás szélén viruló napraforgóra, melynek végtelen magányossága mindjárt megragadott. :)

A halastavi madarászat egyetlen képi eredménye egy átrepülő vörös gém lett.

A nap fénypontja viszont a Sanyi barátom távkalauzolásával meglátogatott bíbor sallangvirágos dombocska volt, ahol a kései időpont ellenére, volt szerencsém még szépen virágzó példányt találni ebből a különleges virágzatot viselő ritkaságból.

HX343 és társa

2010-07-14T22:33:00.004+02:00

Gyűrűs gólyák után jártam, sikerrel. Lencsevégre került HX343, aki tavalyról már ismerős és egy új jövevény, akinek sárga gyűrűjén a T711 felirat díszeleg.

Hazafelé a Tenkes csárdában vacsoráztunk (rajtunk meg egymillió szúnyog) és várakozás közben a naplemente után egyre sötétebb égen pompázó Holdat igyekeztem összehozni a Vénusszal.

Mecseki vízesések

2010-06-07T23:11:00.001+02:00

Van a Mecsekben egy eldugott szurdokvölgy, ahová nem vezet semmiféle ösvény. A kidőlt fatörzsek és sziklák között kell megtalálni a járható utat, többnyire a patakmederben gázolva, kerülgetve a mélyebb, helyenként combig-derékig érő jéghideg vizű, alattomos mélyedéseket.
De megéri a fáradtságot és a garantált elázást.

Nagyezerjófű pirítógyökérrel körítve

2010-05-27T22:53:00.000+02:00

Nagyezerjófüvezni mentem a Mecsekre és alkalmatos alanyt keresve bukkantam erre a példányra, amelyet egy másik védett faj, a pirítógyökér használt támaszul a fény felé törekedve.

Kosborok a mocsárban

2010-05-25T22:27:00.005+02:00

Elmentem mocsári kosborokat látogatni és a mostanában lehullott jelentős csapadéknak köszönhetően azt tapasztaltam, hogy most nem csak nevükben mocsáriak, de feltalálási helyüket illetően is.

A helyenként majd térdig érő vízben lábalva, a növényzetre menekült hangyák bizsergető társaságát élvezve készítettem néhány képet róluk

és a közelükben virító néhány hússzínű ujjaskosborról.

Mellesleg került lencsevégre ez a nádas sűrűjében éneklő nádirigó is.

Hazafelé kerültem egyet a Mecsekben, megtekinteni a szezon utolsó virágzó tarka kosborait.

Gérbics

2010-05-22T20:55:00.003+02:00

A hármas-hegyi kirándulás után, egy gyorsan átfutó zivatart éppen elkerülve, kerültünk egyet a
Villányi-hegységben, egy másik orchidea faj, a gérbics lelőhelyén.

Mellesleg került lencsevégre ez az óriás szegfűn pihenő viharvert réti tarkalepke.

A vihar pusztítása

2010-05-22T20:25:00.000+02:00

Kora délután a Hármas-hegyen jártunk, ahol döbbenten láttuk, micsoda pusztítást végzett az elmúlt napok időjárása, tövestől kicsavarva és halomba döntve a hatalmas bükköket.

Variációk bangóra

2010-05-22T11:30:00.004+02:00

Ma reggel volt fény, bár csak a felhők között lesett ki időnként a nap, szeszélyesen változó megvilágítást produkálva.

Erre az évre talán ennyi elég is lesz belőlük! :)

Megint bangók

2010-05-21T21:23:00.003+02:00

Újabb gyors kitérő a mecseki szarvasbangók kedvéért, borult ég, fény semmi, erre még vissza kell térnem.

Özönvíz

2010-05-16T20:01:00.007+02:00

Az elmúlt napok özönvízszerű esőzése elképesztő mértékben megemelte az orfűi tavak vízszintjét. A Pécsi-tó helyenként már a parti sétányon fodrozza hullámait, az Orfűi-tó félszigetének végéből pedig már csak a fák látszanak ki.

A tavakat tápláló Vízfő-forrás és a Sárkány-szakadékból előtörő Orfűi-patak vize nem fér a medrébe, már az utakat használja a közlekedéshez.

A környék több időszakos forrása is látványosan feléledt, mint ez a Balázs-hegy oldalában található, amúgy csendesen és szárazon tátongó kürtőcske is.

Miután a befolyó vizek így nekivadultak, nem csoda, hogy az Orfűi-tó zsilipkifolyóján kiömlő víz is elég durván fest, elárasztva a gát alatt fekvő erdőt és rétet.

Hazafelé menet még egy pillantást vetettem a földig érő felhőkre, az eső továbbra is kitartóan ömlik, semmi jóval sem kecsegtetve.

Szarvasbangó

2010-05-13T17:31:00.002+02:00

Két rohanás között tettem egy tizenöt perces kitérőt a Mecseken, hogy meglátogassam a szarvasbangókat. Vannak már szépen kinyílt virágok, de van még amelyik teljesen bimbós.

Olasz müge

2010-04-29T23:28:00.004+02:00

Virágzó medvehagymás erdőrészt kerestem, természetesen fényképezés céljából, de nem jártam sikerrel, mert egyik felkeresett hely sem volt az igazi valamiért. De ha már arra jártam, felkerestem egy olasz mügés helyet, néhány gyorsan elkattintott kép erejéig.

Ennek az egyébként szerény megjelenésű, apró, fehér virágú növénynek az adja az érdekességét, hogy csak a Mecsekben és a Villányi-hegységben fordul elő hazánkban.

Pókbangó, az első

2010-04-21T23:12:00.003+02:00

Itt a tavasz sűrűje, egyre másra jönnek elő a szebbnél szebb fotóalanyok. A bangók első hírnökei, a pókbangók már virágoznak a Villányi-hegységben!

Sápadozó szépségek

2010-04-18T20:23:00.008+02:00

Hazai orchideáink legkorábban nyíló, szerény megjelenésű képviselője a sápadt kosbor. Mégis, halványsárgán árnyalt virágainak egyszerű szépsége engem nagyon megfogott. Nagy élmény volt az erdő árnyékos alján, az ágak sűrűjén áttűnő napfény játékát figyelni a virágokon. Így persze a fényképezés is inkább türelemjáték volt, a pillanatról pillanatra változó megvilágításban. Azt hiszem, minél hamarabb vissza kell térnem hozzájuk más napszakban, talán mikor a lemenő nap éppen utolsó sugarait veti rájuk.

Pöszörlégy

2010-04-17T22:20:00.004+02:00

Ezzel a jópofa, apró lénnyel családi falujáró sétánk közben futottam össze, amint a fürtös gyöngyike virágait szondázgatta. Ő egy feketefarú pöszörlégy. Még jó, hogy nem tudja, hogy ilyen idétlen nevet adtak neki a rovarászok! :)

A kockás el van vetve!

2010-04-08T22:23:00.008+02:00

A kockás liliomok is erősen a virágzás vége felé járnak, úgy látszik idén már így lesz, mindenhová az utolsó pillanatban érek oda. Reggel felhívtam Balázs barátom, hogy megyek levegőzni, nincs-e kedve társulni, erre ő mondja, hogy fél óra múlva veszi fel a társait és indulnak, ugyanoda. Pedig nem is beszéltük meg! Mire ők odaértek, már tettem egy rövid szemlét, hogy merre érdemes elindulni a liliomos erdőben. Bár már sok hervadozó virágot találtam, azért még volt jócskán frissen nyílott is. Mindenki kiszemelt magának egy rokonszenves tövet és nekilátott megvalósítani az elképzelését.

A késő délután megint csak itt talált, ez alkalommal családi kirándulás keretében, egy lemenő napos kép reményében, de sajnos arról lemaradtunk. Ezúttal újabb két fényművésszel találkoztunk, Takács Gábor és barátja kuporgott a liliomok között. Még napszállta után, erős szürkületben is folytatták az alkotást, vakuk és derítőlapok bevetésével.

Az utolsó mandikó

2010-03-26T21:18:00.005+01:00

Majdnem sikerült lemaradnom a kakasmandikók virágzásáról! Az egész népes állományból mindössze egyetlen még fényképezésre alkalmas virág maradt mára, pedig arra számítottam, hogy még van vissza néhány nap. Hazafelé Sanyi barátommal találkoztam, aki szintén a tetthelyre tartott és meglepve vette tudomásul, hogy ezen az egyetlen mandikón kell "megosztoznunk".

Elsők és utolsók

2010-03-25T21:08:00.007+01:00

Napokon belül elkezdődik a kockás liliomok nyílása! Most még csak néhány bimbó mutatkozik, de rövidesen borítva lesz az erdő alja virágzó liliommal.

A Szársomlyón a tavaszi héricsek csoportjaitól sárgállik a hegyoldal,

az illír sáfrányok elvirágoztak, virágaiknak csak fonnyadt maradványai hevernek az avaron és a ligeti csillagvirág is a virágzása végéhez érkezett, már csak egy-két frissen kinyílt példányt találtam.

A fekete kökörcsinek is bontogatják virágaikat, de még sok a növekedő bimbós példány.

A Villányi-hegységben már elvirágzóban a leánykökörcsin, de a Mecsekben még jócskán található bimbós példány belőle.

Májvirág és "Aki a virágot szereti...", nagy az Isten állatkertje

2010-03-19T21:07:00.009+01:00

Reggel utánanéztem a májvirágoknak a kedvenc helyemen és találtam is kinyílt virágot, mind az egyetlen egyet. Mikor ráleltem még majdnem csukva voltak a szirmai, de a kellemes napsütésben szinte szemmel látható sebességgel tárulkozott ki, teljes szépségében.

Miután eleget foglalatoskodtam ezzel az egy szál virággal, lejjebb ballagtam, hogy meglátogassam az általam ismert két babérboroszlán tövet. Szörnyen elkeserített amit találtam, mert a nagyobbik növénynek mindössze durván letört csonkját találtam, a földből feltépett gyökerekkel.

Valami ökörbaromállat annyira szerette a virágot, hogy nem is tudott hazamenni nélküle! Hogy az ilyen szellemi toprongy miért nem tud megmaradni a plazában, ahol kevesebb kárt okoz a létezésével, azt nem tudom. Persze ismeretlen virágrajongónknak azzal az irgalmatlanul csökött értelmével nyilván halvány fogalma sincs, mi a búbánatos nyavalyát vitt haza az összkomfortos barlangjába, hogy holnapután kidobja, mert elfonnyadt!
A gyalázatosan helybenhagyott csutakot visszanyomkodtam a földbe, a feltépett gyökereket visszatakartam, hátha van olyan szerencsénk, hogy életben marad a tő és kihajt újra.
Hogy ne dühöngéssel végződjön a nap, délután felhívott egy barátom, mondván túrázás közben valami sáfrányfélét talált a Mecsekben, tudok-e róla és melyik faj lehet? A leírás alapján illír sáfrányban maradtunk, amiről két óra múlva személyesen is meggyőződtem, némi képi dokumentum készítése közepette.

Nagy valószínűséggel ez a néhány tő is valami buzgó vadvirágkertész által került oda, akárcsak a babérboroszlán, de ha már ott van, örüljünk neki!

Kakasmandikó és csészegomba

2010-03-15T20:17:00.000+01:00

Sumonyban kezdtem a napot, a halastó madarainak számlálásával. Ezt letudva mint ilyenkor minden évben, elindultam megnézni, hogy vannak a kakasmandikók. Ahhoz képest, hogy egy éve ilyenkor nem győztünk válogatni a szebbnél szebb példányok között, most mindössze egy zárt és egy éppen feslő bimbós virágot találtam.

A többiek is mutatkoznak már, de csak erős keresgélés árán lehet megtalálni őket az avarban. Kutakodás közben bukkantam erre az érdekes szerzetre, név szerint a piros csészegombára.

Kökörcsin rajt

2010-03-13T21:59:00.003+01:00

Miután a szerviz nem kevés váltságdíj leszurkolása ellenében visszaadta műszaki vizsgán átesett autónkat, elmentünk megnézni, hogy állnak a kökörcsinek a Villányi-hegységben. Az elmúlt évhez képest jócskán lemaradva, egyetlen kinyílt leánykökörcsint találtunk, egy bimbóval és néhány éppen kibújt hajtással körítve, de a fekete kökörcsineknek még se híre, se hamva.

Kikericsek, sáfrányok

2010-02-28T22:25:00.007+01:00

Magyar kikericset fényképezni mentünk kora reggel a Szársomlyóra, bár az ígérttel szemben a felhőzet egyáltalán nem mutatott semmiféle változékonyságot, végig kitartóan borult volt az ég. De ez igazából nem nagyon zaklatott fel senkit. Ugyan volt egy pillanat, mikor a nap egy vékonyabb felhőfolton áttekintve, már-már majdnem kisütött, ekkor mindenki egyszerre kapta fel a fejét: Na, ez már sok lesz!!!
Szerencsémre újból Canon-os többség jött össze, így alkalmam adódott egy Sigma 180/3,5 EX makróobjektívet kipróbálni.

Miután a kikericseket "meguntam", feljebb ballagva a hegyen megnéztem, hogy állnak az illír sáfrányok a virágzásban. Még csak indulóban vannak, de azért voltak már szépen kinyílt virágok jócskán.

Mellesleg a virágokkal bíbelődő fotósokról is készült néhány kép. Az elsőn a téma iránti mérhetetlen alázatot szemléltetném, a másodikon az "ágyúval verébre" szólást illusztrálhatnánk, a harmadikon nem duzzog az illető, hanem az egérmozit lesi, eltalálta-e az élességet és az expozíciót. :)

Kán

2010-02-21T21:00:00.000+01:00

Ma megint tettünk egy délutáni sétát Kánban, ebben a szépséges faluban, ahol persze a porták maradtak a régiek,

sőt a kéményben lakó macskabagoly is a szokásos helyén található. Ugyan mi csak jó egy éve fedeztük fel, de a helyiek szerint már évek óta ott tölti a telet.

Sumony, február

2010-02-16T22:44:00.005+01:00

Az elmúlt hetek fagyos időjárása miatt természetesen a halastavat is jég borította, csak a II. tó kis részén és a csatornákon hagyva némi szabad vízfelületet.

Így a madarak sem képviseltették magukat valami nagy tömegben, főleg tőkés récék voltak, nagyjából ezren, körítve néhány tucat csörgő és kercerécével, no meg hasonló mennyiségű nagy lilikkel, vetési és nyári lúddal. Már kifelé indulva futottam össze egy hollóval.

A hazafelé vezető úton pedig sorban álltak modellt az út menti fákon, bokrokon a madarak. Először a nagy őrgébics és a vörös vércse,

majd a sordélyok és egy egerészölyv.

Még mindig igazi tél

2010-01-29T22:50:00.004+01:00

Csontsajogtató mínusz tizenhárom fokos hidegben és szikrázó napsütésben kerültem egyet a nagyharsányi Régi-bányában, de sem hajnalmadarat, sem más érdekeset nem láttam.

Készítettem néhány zúzmara-tanulmányt és elcsíptem egy érdeklődő nagy fakopáncsot.

Ma sem maradt el a naplemente!

2010-01-27T21:54:00.003+01:00

Élet a hó alatt

2010-01-26T21:01:00.004+01:00

Kis célirányos keresgéléssel a hó alatt is megtalálhatók az élet nyomai. A magyar kikericsek még így is kitartanak!

Meseerdő

2010-01-24T20:09:00.006+01:00

Délután kirándultunk a Mecseken és mint máskor, most sem tudtunk betelni a behavazott, zúzmarás erdő mesébe illő látványával.

Megint nyüzsgés van

2010-01-23T19:25:00.002+01:00

Ismét havazik, ismét jönnek a tollasok a terített asztalra. Már a fenyőpintyek is seregestül jönnek.

A virágok nem adják fel!

2010-01-19T19:14:00.008+01:00

A tél legutóbbi rohama sem tántorította el a téltemetőket, hogy azért ők mégis temetnének! :)

Ez ugyanaz a csokrocska, mint a múltkori képen, alig öregedtek a hidegben.

A köd játéka

2010-01-10T10:06:00.003+01:00

Reggel megint különös játékát űzte a köd. Olykor előfordul, hogy a város felett ülő sűrű köd "hullámzik", rövid időn belül, néha percenként irányt váltva, hol feljebb, hol lejjebb húzódva a hegyoldalon. A képen az a pillanat látszik, mikor éppen "átbukik" az egyik gerincen.

Nem ette meg! (A kutya a telet)

2010-01-05T21:05:00.004+01:00

A beígért hideg és havazás megjött, visszahozta a nyüzsgő kosztosokat az etetőre.

A nappali ablaka mögött foglaltam helyet és onnan készítettem néhány képet az ingyenkonyha vendégeiről.

Temetjük a telet?

2009-12-30T22:28:00.006+01:00

Nem hinném, hogy a kutya megette volna a telet, mint ahogy máskor sem tette. Január első napjaitól újra nappali mínuszokat jósolnak, de amíg tehetjük, gyönyörködjünk a korai virágokban, mert a téltemetők is bontogatják szirmaikat.

A tavasz első pillanata?

2009-12-29T21:13:00.002+01:00

Vajon ennyi volt a tél? Errefelé minden esetre a növények azt hiszik. Bár a magyar kikericsek mindig kivirágoznak az első erősebb fagyok utáni felmelegedésben, akár már november elején. Most az enyhe ősz elég sokáig húzta, így az első kikericsek is csak a karácsonyi enyhülésben indultak be. Még ugyan kevesen vannak és majd mind bimbósak, de megkezdődött a szezon!

A bakancs evolúciója

2009-12-27T21:05:00.005+01:00

Négy évvel ezelőtt, bolondos hangulatomban készítettem egy képet a bakancsomról, amint Csenge lányom bakancsa az orrán pihen. Most elkészítettem a sorozat folytatását. Az én bakancsom, mindössze kissé kopottabb lett, de a másik... :)

Mínusz tizenegy fok! BRRR!

2009-12-21T20:29:00.003+01:00

A reggel kellemes mínusz tizenegy fokos dermedéssel kezdődött, viszont gyönyörű napsütéssel. Nyolctól kilencig volt egy üres órácskám, így kiszaladtam a Régi-bányába. Természetesen a hajnalmadár a helyén volt, de sajnos nem volt hajlandó lejjebb ereszkedni a falon. Nekem meg nem volt kedvem a sziklafal alatt mászkálni, mert ez fagyos időben nem tanácsos (persze olvadás után közvetlenül sem), mert elég sűrűn potyognak kisebb-nagyobb kövek a falról.

Ezután még elbíbelődtem a hóból kiálló növényekkel,...

... miközben kereszteztem a közelben lakó rókák jól kijárt hadiösvényét.

Mikor elindultam a bányából a többi dolgomat intézni, lent az országút mellett keresgélő búbospacsirták még megállítottak néhány percre.

Zsibvásár az etetőn

2009-12-19T22:07:00.000+01:00

A hó és a hideg megérkeztével megélénkült az élet a nappali ablaka előtti madáretetőn. A képek csak úgy az ablakon keresztül (nem optikai minőségű üveg), illusztráció gyanánt készültek. Az elsőn zöldike, mezei verebek és meggyvágó, a másodikon pedig egy fenyőpinty látható.

Sumony, december

2009-12-13T21:40:00.005+01:00

A halastó mai bejárása alkalmával három itt ritkaságnak számító madárfaj egyedeivel is sikerült összefutnom. Az elsők a bütykös ásóludak voltak, mindjárt hárman.

A második egy hím nagy bukó volt, ami csak rövid ideig tartózkodott itt, mert reggel még nem volt a réceseregletben, aztán miután megtaláltam, rövid idő múltán el is tűnt. Gondolom megállapította, hogy a lecsapolt tavak vízmélysége neki nem igazán felel meg és tovább állt (a kép majd egy kilométerről készült, de felismerhető).

A harmadik faj pedig a daru volt, mindjárt kilencvenöt példányban. Sajnos ők csak kerültek néhányat, mustrálva a tavakat, de ahogy jöttek, szintén tovább álltak.

A legnagyobb élmény mégis egy itt köztudottan állandó, de ritkán szem elé kerülő emlős volt. Az egyik zsilip alól sikerült felugrasztanom, egy az ott szorult apróhalból lakomázó vidrát. Ahelyett, hogy fejvesztve elrohant volna, átiszkolt a szomszédos, feltöltött tóba és annak keskeny nádszegélyében játszott bújócskát velem, vagy egy órán át. Sajnos nem sikerült nyílt terepen elkapni, csak így, a nád között leskelődve.

Most van a nap lemenőben

2009-11-20T22:30:00.002+01:00

Esti mecseki sétánk alkalmával kerestem a helyet, ahonnan jó rálátás esik a ködbe merült városra, de nem találtam. Amit akartam az nem jött össze, a képek a kukában végezték. De azért a ködbe merülő nap megfogott csíkos mintájával.

Miután lement a nap, a lámpákkal mintázott, ködfátyolos Ürögi-völgy felé fordítottam az objektívet. A háttérben, az egész Pécsi-félmedencét befedő sűrű köd és a belőle kibukkanó görcsönyi dombok.

Ugrás a mélybe

2009-11-17T20:23:00.006+01:00

Kellemes napos időben indultam hajnalmadár lesre, meg is lett annak rendje-módja szerint. Kezdődött a szokásos játék, elindulok fel a sziklák között, vagy a görgetegen utána, mire éppen kezdek elég közel jutni, akkor átreppen a másik falra. Lemászás, aztán újra...

De most egyenesen felfelé ugrálva tartotta a távolságot, egészen a fal tetejéig. Ott körbe pillantott, majd...

...elugrott és meredeken zuhanni kezdett. Eddig nem is nagyon próbálkoztam röptében elkapni, olyan kiszámíthatatlan a mozgása, most is csak ösztönösen fordultam utána a géppel, folyamatosan nyomva a gombot. A sorozatból egyetlen képen sikerült elkapnia az autofókusznak, a többi mellément.

A jó természetfotó(s) 3.

2009-11-16T12:09:00.001+01:00

Újabb bölcsességet találtam a témával kapcsolatban a neten, pontosabban a NatureScapes.Net fórumában! A kérdés az volt, hogy töröljük-e a selejtet azonnal a fényképezőgépben, vagy csak a számítógépen?

John Labrenz on Sun Nov 15, 2009 6:05 pm
"I delete most of my files in camera...
any that make it past that point get deleted on the computer :)"

Angolul nem olvasó olvasóim kedvéért:
"Képeim többségét törlöm a fényképezőgépben...
azokat, amelyek túljutottak ezen a ponton, törlöm a számítógépen :)"

Dicséretesen önkritikus hozzáállás! :)))

Őszi hangulatok

2009-11-12T20:17:00.006+01:00

Ezek a képek az elmúlt hetekben készültek, de nem kerültek be az aktuális bejegyzésekbe, mert kidolgozatlanul lapultak a laptopban. Az első négy Kovácsszénáján készült.

Ezen a képen csak otthon vettem észre, hogy egy széncinege is rejtőzik a tarka lomb között.

Az utóbbi kettő pedig a nagyharsányi Régi-bányában, hajnalmadárra várakozva készült.

Ez egy szélfútta virágos kőris, ha nem derülne ki a képről. :)

A jó természetfotó(s) 2.

2009-11-07T10:29:00.008+01:00

Ezt az okfejtést egy fórumon olvastam és nagyon megtetszett!

"Elmondom, mi kell ahhoz, hogy jó természetfotós legyél:

Felszerelés (az könnyű dolog, mert minden hülye tud venni, ha van pénze).
Életforma (az nehéz dolog, mert, ha koncertjegyed van, és jön a telefon, hogy virágzik a Tisza, akkor meg kell mondanod a feleségednek, hogy inkább menjen el a koncertre a barátnőjével, te meg irány a Tisza).
Tudás (az nagyon nehéz dolog, mert ezen a téren a tudás segédeszköze csak a kérdezés, alapja a tapasztalás). De, ha lesz elég tudásod, akkor bölcs is lehetsz. Az például megmutatkozik azon például, hogy érted a tréfát.
Ja, és tehetség. (az marha nehéz dolog, mert az nem lesz, hanem van, vagy nincs)."

Mi micsoda, magyar kikerics

2009-11-06T20:11:00.005+01:00

A Mi Micsoda sorozatban (Tessloff-Babilon kiadó) megjelent a 100. kötet: Francz Magdolna, Rabi Éva, Ősz Gábor: Otthonunk, Magyarország. A 28. oldalon egy rövid írással a magyar kikericsről, illusztrációként pedig az én tavaly decemberben készült fotóm szerepel.

"I and the Bird" #112 - 66 madaras blog a világ körül

2009-11-05T09:57:00.002+01:00

Meglepetésemre a "10.000 Birds" weboldal által szervezett "I and the Bird" madarász blogger közösség 112., október 29-ei ajánlójában, a "Walk the Wilderness" című indiai blogban, 21. tételként helyet kapott a blogom október 16-ai "Nagyon haragos lettem" című bejegyzése!